Új élet a tanyán…

Új élet a tanyán…

A nagy eperfa alatt álló kicsi tanyán,
emlékemben mindig ott várt nagyapám.
Libát legeltettünk a nyár melegében,majd
megpihentünk a nagy fa hűvösében.

A szikes alföldi tájon mezítláb jártunk,
talpunkat véresre szúrta a tarló,
szépsége emlékemben mégis visszajáró.
A ház mellett a ringó búzamező ,meg a
ragyogást ontó szikrázó napraforgó!

Ahogy múlik az idő visszavágytam,
megnézni,áll e még a kicsi tanyám,
ahol boldogan várt nagyapám,és nagyanyám.
Meglepődve , és örömmel láttam, fiataloké
a kis házam, és újra élet van a kis tanyában.

Gazdálkodnak termesztenek,a jövőbe fejlesztenek.
állatokat nevelnek olyan elánnal,mint
annak idején nagyapám nagyanyámmal.
Zöldell a kis tanya, körbe napraforgó tábla,
ragyogón süt a nap a napbanéző napvirágra.

Az udvaron két kisgyerek játszik,körülöttük
egy puli, és komondor jó házőrzőnek látszik.
Boldogság, hogy az apró tanyán újra van élet,
így kis hazám talán, még nagyon soká élhet!

“Új élet a tanyán…” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. :]Köszönöm Rita! örülök, hogy tetszett a versem , én optimista vagyok.elárulok egy magánügyet, az én kislányom is azért dolgozik külföldön, hogy 2 éven belül haza jöjjenek és vegyenek egy tanyát!
    szeretettel olvastalak ölellek Ági(f)

  2. Kedves Ági!
    Szép, szomorkás visszaemlékezés, mely folytatódik a reményteljes jövővel. jó volt olvasni.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!