Egyszerű vers

Egyszerű vers

Az örömnek arca van,
nem egy, hanem ezernyi.
Virágarcú az öröm,
ha a napfény fürdeti.
Örül a fa, nyújtózik,
magasra, az ég fele,
eső mossa ágait,
mosolyog a levele.
Madárarcát az öröm
tárt szárnyakra ülteti,
vitorlázik odafönn,
szél elkapja, elviszi.
Idelenn vár az öröm,
lábamhoz ér, dorombol,
szeme izzik, titkot rejt,
kalandozik valahol.
Emberarcú az öröm,
ha valaki átölel.
Nem mondod, hogy szereted.
Ő sem mondja. Nem is kell.

“Egyszerű vers” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Anais! Köszönöm, hogy elolvastad. Az öröm nagyon tünékeny érzés, van, amikor elmegyünk mellette, pedig meg kellene ragadni. Üdv: Kati

  2. Kedves Kati!

    Örömmel olvastam szép, jól megírt, biztató versedet. Bizony az apró kis örömökért is hálásnak kell lennünk. Nagyon tetszett!!(f)

    Szeretettel: Anais

Szólj hozzá!