A város

A város

Pulzál a város.
Kilöki-beszívja a benne lakót.
Fölemeli a torony-nagy házakat,
szívére öleli a kábultan
padra bukót.
Sorházak katonás sorfalat állnak
– egyenruhában, most ez a divat.
Kis parkok szégyenlős szomorúsággal
bújnak a környező bokrok alatt.
Törött a mászóka.
A hinta szakadt.
Fémesen siklik a körúti aszfalt.
Hirtelen megtorpan, csikorog, megáll.
Rög képződött a központi agyban.
A lüktetés kihagy.
A lóerő zihál.
A vascsorda füstöt okád,
és benzint zabál.
Fentről hófehér fogsor vigyorog,
mellőle fényreklám invitál.
“Cafe”- kiáltja.
De hiába.
Alatta emberszabású unalom
folydogál.
Pislogni kezd most az esti utca,
sorra kigyúlnak a fények.
Bölcsen bólogat egy hársfa ága
a tájat bevonó sötétnek.

“A város” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!