KÁOSZ!
Testem, nem bírja már
A vétkezést,
Lelkem szállni vágyik!
Kéklő egekbe, csillagokba,
Békés helyekre, nyugalomra.
Szívem, nem bírja már,
A sok csalást!
Ábrándos mímelést,
Csalfa szócsatát.
Lelkem fényre vágyik,
Igaz vallomásra!
Már semmiben sem hiszek!
Egyetlen reményem,
JÓ ISTENEM LEHET!
Balatonaliga, 2018. június 20.
Drága Erzsike!
Versedben kifejezted a káoszt, a mai valóságot és a mi gondolatainkat is.
Szeretettel: Viola (f)(l)(f)