Vágy

Vágy

Körülölel a langy-puha éj, s te, meggörnyedt,
kis sikolyokkal tapogatózol közelebb.
Hajlítanám eszterlánc-vékony ujjaidat.
Még véded az embert, aki fél is?
Ragyogni kezdenek a veríték-verte, isteni vágycsápok.
Fölcsap szigorú örömünk.
S hogy kicsapódnak a részecskék törékeny öblöcskéi,
a megbékült ösztön néz arcodról ametiszt-tisztán.

“Vágy” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Egy fizikai és egy jóval magasabb szinten születő vágyat is kiéreztem a versedből, csupán a "részecskék törékeny öblöcskéit" nem értem.

Szólj hozzá!