Hajtsd meg fejedet!

Hajtsd meg fejedet!

Szellő űzi a reggel borúját,
az ég könnyázott arcát letörli.
Felragyog a kék, vetve a búját,
napsugárhímes kedvét felölti.

Fénymosolyától Föld szíve dobban,
mozgásba lendül hátán az élet.
Érett gyümölcse lehullva koppan,
nyár heve pezsdül, fest színes képet.

Liliom, rózsa, illatát ontja,
termését adja a búzamező.
Láthatatlan kéz gondokat oldja,
homlokon simul a sűrű redő.

Hálával szegd új kenyered ember,
hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!
Terólad Ő nem feledkezett el,
védelmez, megóv viszályok között.

Míg áll a világ, Napját felkelti,
jóra s gonoszra árad a fénye.
De aratását végül megejti,
szétválasztatik jó s a rossz kéve.

Most még nem késő, még lehetséges
felvenni a hit megmentő pajzsát.
Lelked mi nyomja, mind, ami vétek,
hű Megváltódnak terhedet add át!

Schvalm Rózsa

(2015-07-13)

“Hajtsd meg fejedet!” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Drága Rózsa!
    Jó, hogy itt vagy, már kerestelek, mert hiányoztál.
    Szép versed örömmel olvastam.
    Szeretettel: Viola (f)

  2. kedves Rózsa !

    Meghatóan szép és tanulságos a versed amihez
    Szeretettel gratullok
    Tibor

Szólj hozzá!