Sokat gondolok rád
Kút mélyén páfrány zöldell,
fénytől távol éldegélget.
Büszke növény mi lelt téged,
magányban élsz keservedben?
Szép növényke fényre vágyva
él szerényen egymagában,
erdő dísze ritka pálma,
mélybe bújt, s fény az álma.
Nap – sütött, eső – itatott,
fényed, színed lent megkopott,
emelkedj magasba ismét,
erdőben élj, ne senyvedjél!