Az időd lejárt
Minek mindig siránkozni,
ha éppen tenni, tenni kell,
nem a másik életének
örömeit venni el.
Jön az idő, lassan elvész
boldogságod, mind a múlt,
isten voltál, azt játszottad,
dicsőséged megfakult.
Hiába vársz segítségre,
a szekér elment, te maradsz,
annak kezében vergődsz most,
kinek képzelted magad.
Vár a halál mélysötétje,
s örök átok ott fogad,
hiába sírsz, könnyed hullik,
nem hallják meg hangodat.
Ez nem a magyar nyelvtan, hanem a költői szabadságom:D
Igen, de az s-t nem számítjuk külön szótagnak, ellentétben az és-sel. Hacsak nincs előtte egy aposztróf ('s), de ebben a formában meg már nem igazán használatos.
Befejeztem, mert úgy érzem, hogy nem örülsz a kéretlen tanácsaimnak. 🙂
Az s-t én külön szótagnak számítottam, tekintve, hogy az és rövidítve, úgy éppen jó.
És a 4. vsz. második sora is 😛
Én szúrtam el, eredetileg 8 8 8 7-nek kellene lenni, csak a 2. verszak, második sora, egyel rövidebb lett.
Képzeljetek oda a boldogságod elé egy a betűt! 😉
8-7-8-7 szótagosak a versszakaid, az említett két helyen tér el ettől, pont emiatt javasoltam az átírást. Persze a megy helyett lehetne ment is. Jószándékkal okoskodtam. A legjobbakat! 🙂
Köszi az észrevételeket. Azért nem írom át Csilla, mert akkor nem lesz meg a megfelelő szótagszám, ha jól számolom. A másik, hogy valójában múlt időben akartam írni, hogy a lehetőségnek vége van már, egyszer bezárul a kör.(clk)
Nekem is tetszik, a tartalma és ritmusa is. Ha javítanád két helyen, tökéletes lenne a ritmus, a 2. sorban az éppen helyett elég lenne az 'épp', illetve a a szekér elment helyett mondjuk a 'szekér megy'.
Én még úgy hallottam, és teljesen egyetértek ezzel, hogy: aki panaszkodik, attól el kell venni, aki dicsekszik, annak adni kell! 🙂
Olvastam, tetszik.