Rög a vérben
Kopott teremben elnyűtt ágyak,
megtépázott lélek, sóhajnyi élet…
…már csak az angyalok vigyáznak rám,
s a falról valami virágcsendélet.
Milyen elégedett az aranyásó,
sőt boldog, ha jókora rögöt talál,
de véremben egy parányi rögnek
kegyetlen testvére a halál.
Elernyed bennem az élet,
puha kezével még simogat a remény,
ötvenkettő gyönyörű évem csak
húsz lap orvosi szakvélemény.
Tágas a kozmosz, szűk a sír,
s ha magamba visszahullva meghalok
hűsen betakar az anyaföld alant,
s fent a gyöngyfényű csillagok.
2018 július 14.
Tetszik a versed, különösen az utolsó 3 sor.
Üdv: Kati