A rét ágyán

A rét ágyán

Az égbolt azúrkékben lassan mozdul,
halványul a Hold ezüstje, csillag sehol.
Árnyékot terít lombos fák alá a hajnal,
harmatgyöngyök hancúroznak rajta.
Réti pipitér sóhaja félálomban leng,
rigófüttyre riad lenge, fehér szirma,
oly lágyan, csendben, mintha sírna.
Az örök nyárban vörös bíbor terem.
Rét ágyán zenekar, tücsök dalol,
minden vadvirág ékes mennyasszony.

“A rét ágyán” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Icu! Üde, tücsökzenés versed szinte felvidítja az ember lelkét. Szép az élet, örüljünk minden napnak. Üdvözlettel. Éva(f)

  2. Drága Ica!

    Te szavakkal festesz!

    "… rigófüttyre riad lenge, fehér szirma,
    oly lágyan, csendben, mintha sírna."

    Gyönyörűséges!

    Szeretettel,
    Ida

  3. Drága Icus!
    Nagyon szép képet rajzoltál rím-ecseteddel szemünk elé, én is veled voltam a rét-ágyon, és élveztem a természet csodáit.
    Köszönöm az élményt. Rózsa

Szólj hozzá!