Égi tenger

Égi tenger
 
Kimosom a szürke felhőket,
Teregetem napfény sugarára.
Fűszálak tartják kezüket,
Hol esőcseppek mosolyognak.
 
A csillagokat ablakodba raknám,
Hold lenne a karmester.
Szívem is oda költözne hozzád,
S lelkemből dalolnék Neked.
 
Mert hűvösek a nyári éjszakák,
Fények hangja oly messze már.
Minden emlék most rám talált,
Bőröndömet nem viszem tovább.
 
Tenyeremből csak fényt adhatok,
Szívemből egy örök szerelmet.
Egy csókot remegő ajkamról,
Szememből lásd: az egész életem.

“Égi tenger” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!