Homok szememben

Megosztás Nyomtatás 380 megtekintés 13 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Homok szememben

Hullámzik bennem a tenger,
hosszú álom után a reggel.
Míg nevetve futok utánad,
rám cseppekben hullik a bánat.
Hittem, itt maradsz nálam.
Önmagát űzi hasztalan a szél,
homokot szitál szemembe.
Nagyokat ásít a bolondos álom,
fenn az üveghegyen egy vándor.
Én már sehonnan nem hiányzom.
Homokkal szememben
a félelem barlangfalára,
rajzolom ijesztő magányom.

“Homok szememben” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  2. [b]Szomorúságában is gyönyörű hangulatversedet szeretettel olvastam kedves Ica! Tökéletesen megjelenítetted az érzelmeket. Gratulálok! Nagyon szép lett! E. E. [/b]

  3. Kedves Lajos!

    Igyekszem kilábalni a hasonló pillanatokdól.:)
    Köszönöm, hogy nálam jártál.(l)
    Szeretettel üdvözöllek: Ica

  4. Kedves Rózsa!

    Sajnos, ahogy az ídő múlik valóban egy nemszeretem állapot a magány érzése. Szerencsére van családom, barátaim és ti is kedves holnapos társaim akiket szeretek és nagyon örülök, hogy többeket személyesen is ismerhetek . (köztük téged is(f))

    Szeretettel ölellek: Ica

  5. Kedves Kitti!

    Köszönöm soraidat Vagyunk így még egy páran.;) szerencsére hamar elmúlik.
    Szeretettel láttalak, ölelésem: Ica

  6. Kedves Ica!
    A magány felemészti a lelket, ezért iparkodik mindenki, hogy ezt lehetőség szerint elkerülje. Remek versedhez szeretettel gratulálok, Lajos.(f)

  7. …Icum! Nagyon kevés ember van – főleg már a mi korunkban – aki valamilyen formában nem élte meg a magányosság érzését. Ez, egy általános "élet-forma"bizonyos események után…olyan nem szeretem állapot.
    A mérték, nem egyforma, de a hatás hasonló. Beszélünk még társas magányról is, mikor valaki mellett érezzük magunkat elhanyagoltnak, elfeledettnek. Ezt, nem csak rossz és nehéz elviselni, de még valahol a szívünk mélyén szégyelljük, takargatjuk is. Neked is biztos vannak barátaid, családtagok – még ha távolabbiak is, és nem utolsó sorban, mi: túlzás nélkül mondhatom, munkásságod csodálói. Szóval, ezt csak pillanatnyi "elborulásnak" tekintem, ilyenen mindenki átmegy.
    Tetszéssel olvastam versed. Ölel. Rózsa

  8. Kedves Icám! Ismerős érzésről írtál, többször is átéltem, pedig úgy igazán nem vagyok magányos. Hiszen akinek barátai vannak, igaz, őszinte emberek, az sosincsen egyedül sem a bajban, sem az örömben. Ettől függetlenül, az elmúlás gondolat-vezetett fonálon, újra és újra ide jutunk, még ha csak pillanatokra is.
    Érdekes vers, tetszett.

  9. Drága [b]Icu. Kati, Rita, Évi, Viola![/b]
    Mindenkinek vannak hasonló percei amikor ennyire magányosnak érzi magát, de később rádöbben, hogy nem is ennyire.
    Köszönöm a kedves sorokat.
    Szeretettel: Ica

  10. Drága Ica!
    Átérzem mondataidat, szeretnék is vigasztalni, de nem tudok. Ezt kaptuk, ezzel kell boldogulnunk.
    Szeretettel kívánok szép napokat: Viola (f)(l)(f)

  11. Drága Icu! Benne szíved, fájdalmad, mint egy nagy sóhajtás. Olvastam már az oldaladon, most ismét, mert nagyon szép! Szeretettel. Éva(f)

  12. Kedves Ica! Szép álom, szomorú valóság. Az üveghegyen innen és túl. Tetszett.
    Üdv: Kati

  13. Drága Icám!

    Olvastam tegnap, de most is nagy hatással volt rám ez a szép, szomorú költemény.
    Szívvel, szeretettel gratulálok: Icu(f)

Szólj hozzá!