POST MORTEM
Röpke leltár,
kipipálva pár évtized,
néhány fénykép, levél,
anzix a kiizzadt két-hetekből,
hát ennyi ha felelnél
az elhagyott életedből,
pár hónapig még emleget
az a pár ember ki ismert,
aztán mint lábnyomodra
hullik a por, megszokott
lesz halott voltod,
már szemed színére se
emlékeznek, máskor
meg végiggondolják
de nem tudják,
bal vagy jobb oldalon
volt az anyajegy arcodon,
vállat vonnak,
halottak napján
– talán –
néhányan betérnek a szemetes
temetőbe, fonnyadt virágot
tesznek a gyomos sírodra,
könny már sehol,
sietnek
tudod, mindig dolguk
van az élőknek.
Kedves Janna…amikor már nincs dolguk, akkor jött el a vég…
Kedves Imre!
[b]"tudod, mindig dolguk
van az élőknek."[/b]
Tetszett: Janna
Kedves Kitti…
Az én elvem is az, hogy addig becsüljön valaki amíg élek…halálomban már mindegy……
szeretni csak élve lehet…
üdv
iMRE
Kedves Kati
A halottakat kiiktatják a létezésből….az emlékezet rövid
üdv
iMRE
Drága Imre! Szerintem akkor már tök-teljesen mindegy, mi történik a temetőben körülöttünk és mi zajlik az itt hagyott emberek lelkében. Szerintem az élőknek fontos ez, de ráadásul én az élőknek élek, nem a halottak emlékének, bár vannak többen is, akik nagyon hiányoznak.
Én még csak temetőbe sem járok, nyeszlett virágot sem viszek, mert a lelkemből hiányoznak azok, akiket szerettem. A por és csont számomra jelentéktelen.
Kedves Imre! Azért a hiányérzetben a halottak is továbbélnek. Még ha nem is hordanak a sírjukra virágot.
Üdv: Kati