Szópiramis

Mindig ugyanazok a poros utcák
Jön nap nap után
Szépek, de buták
Annyira furák
Utál
Homály
Menj tovább
Ki is voltál?
Ha fájt nem szóltál
Térdre borul előttem az oltár
Mindenki azt hiszi magáról vagány
Rengeteg a megoldatlan talány
Ural a magány
Okolja magát
Saját
Árvák
Kik várják
Karjukat bízva kitárják
Ezzel magukat sarokba zárják
Naponta egyre bővül a számlánk
Lüktetnek az erek és vénák
Ha hibázunk egyből: bénák
Idegeink aprócska cérnák
Szívünkön téglák
Végvár
Mélán
Bambulják véznák
A helytelen példát
A tükörben idegen képmás
Madarakkal etetjük meg a szénát?
Nem kívánja másnak saját kárát
Nem húzza a száját
Épít hidat, pályát
Aranyra pályáz
Bányász
Vadász
Állít határt
Erdő közepén tanyáz
Ott egy picike faház
Amiben idővel biztosan önmagára talál
Szép a hagyomány, a szokás
De elfelejtjük ideje korán
Bazárjuk a szobát
Idegen forrás
Okád
Szultán
Forró vulkán
Darázsban mérgező fullánk
Néha minden dolog frusztrál
Nekem csak egyetlen hal úszkál.