Lehull a lepel

Lehull a lepel


Önnön képmásod kérdezi szerényen,
miért vagyunk itt, e sárgolyón nem értem.
Gyűlölünk, szeretünk, érzünk így vétkezünk,
összetett kézzel is, lehet hogy kétkedünk.
Árnyékunk jelzi azt hogy most itt vagyunk,
ragyogás nincs hulló a csillagunk.
Bűn nélkül születtünk, de bölcsőnk a kárhozat,
mik vagyunk mi? Tettes vagy áldozat.
Sorsunk az időnek tudjuk a hitvese,
változik minden, mulandó nincs mese.
A lelkünkben néha az angyalok laknak,
a vállunkra ülnek és rajtunk így mulatnak.
A napnak a fényét szemünk által nézik,
egy más világról kísérnek a túlvilági létig.
Lehull a lepel, vagy mindent az lep el,
hidd el, a hittel hint el, átölel.

Az örökön örökké ránk miért nem tartozik?
Válaszolj kérlek ki hittel adózik.
Irántad Istenem, vívom a harcomat,
haldokló porból lett közel az alkonyat.
Döntésre nincs jogunk a fejlődés oltárán,
eszközök vagyunk menny, pokol, tornácán.
Ingatag pilléren vonzanak vágyaink,
álmaink fátyolban, semmit nem látva itt.
Nem érzékeljük a repdeső szárnyakat,
a sötétben megbúvó, figyelő árnyakat.
A lelkünkben néha az angyalok laknak,
a vállunkra ülnek és rajtunk így mulatnak.
A napnak a fényét szemünk által nézik,
egy más világról kísérnek a túlvilági létig.
Lehull a lepel, vagy mindent az lep el,
hidd el, a hittel hint el, átölel.

Miatyánk ki vagy a mennyekben, menjünk be?
Angyali érintés lelkünknek jól jönne.
Isteni sugallat, igéző pillantás,
vagy csupán belső hang motivált suttogás.
Tudatják velünk azt amit keresünk,
bennünk van létezik csakis mi feledünk.
Emlék ez? Emlékezz! Ne kérdezz. Válaszolj!
Az alagút végén a fény lesz mi átkarol?
Hiszed vagy nem az a te dolgod,
a lelki szegényre mondják hogy boldog.
A lelkünkben néha az angyalok laknak,
a vállunkra ülnek és rajtunk így mulatnak.
A napnak a fényét szemünk által nézik,
egy más világról kísérnek a túlvilági létig.
Lehull a lepel, vagy mindent az lep el,
hidd el, a hittel hint el, átölel.

https://www.faceb…442081521/

“Lehull a lepel” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. "Sorsunk az időnek tudjuk a hitvese,
    változik minden, mulandó nincs mese.
    A lelkünkben néha az angyalok laknak,
    a vállunkra ülnek és rajtunk így mulatnak." Gratulálok: Maria

  2. Kedves László! Hiszünk, kételkedünk, mert emberek vagyunk. Ha nincs is célja az életnek, értelme van, és ez a külső-belső világ minél teljesebb megismerése. ami soha nem lehet teljes, hisz mindkettő végtelen. Amit még nem ismerünk, azt hisszük vagy meg akarjuk ismerni. Hittel élni, mindenesetre könnyebb, úgy nem emésztik kételyek az embert. De eleget okoskodtam, hiszen te sokkal szebben leírtad a versedben:).
    Üdv: Kati /Még csak annyit, hogy figyelj a központozásra!/

  3. Gyönyörű, különös formátumú vers, a visszatérő refrén kiemeli fő mondanivalóját…mesteri! Hit? Kétkedés? Amíg élünk, ezen kétségek között vergődünk, mert bizonyosság nincs.
    Nagy figyelemmel, és már-már áhítattal olvastam "ébresztő, és tépelődő " soraidat. Még annyit: A lelki szegények nem boldogok, hanem nincsenek tudatában veszteségeiknek, ezért ELÉGEDETTEK! Én, így gondolom. Szívből gratulálok. Rózsa

Szólj hozzá!