Nyári zápor

Nyári zápor

A felhő kajla lába
belóg a forró nyárba.
Háztetőn kaparász
már a mihaszna szél.
Megemeli egy fűz
gyönge-lenge ágát,
így tölti ki rajta
ide-oda vágyát.
Ajtón és ablakon
az eső kopogtat.
Hagynám, hogy bejöjjön,
de nem időz soká.
Gyorsan elillan, mint
a boldog pillanat,
s nem marad utána,
csak a fűzöld illat.

“Nyári zápor” bejegyzéshez 10 hozzászólás

  1. hello kedves Kati !

    Köszöntelek ,örömmel olvastam kedves ,vidám ,szép gondolatu versed. gratulálok.Kivánok szép napokat ,vidám alkotókedvet neked.Köszönöm a szókat a tollnál jelen vala shf/Istvan H

Szólj hozzá!