November
Lomhán ébred a dérborostás reggel,
hamuszín szemében pisla fény reszket.
A bénuló nyár még szelíden átölelt,
de újra porba hullott, újra vesztett.
Zúzmarás erdőben reszketve jár a Nap,
a szellő rekedten zenél az őznek,
ezüsthátú mező felett kormos felleg:
varjak károgva-verdesve keringőznek.
Kéjjel orozza el mindazt a jót s szépet,
'mi a tavasz méhében termékennyé lett,
s a jámbor nyár felnevelte, édesgette:
a természet ősi rendje beteljesedett.
Csikorogva bóklászik a vén november,
kopár földön hűs lehelete megreked,
roggyan az idő, összeroskad, arcra dől
s már a fakó fényű tél közel integet.
Bordány, 2018 november 23.
[b][color=#006600]Kedves Oriston !
Nekem tetszett ez a hangulatos konszolidált versed, persze az is kellett hozzá, aki ezt így megírja !
Gratulálok !
Üdv.
– keni –
[/color][/b]