Számtalanszor
Számtalanszor van, hogy hagyom,
Van, hogy nem is akarom,
De bók bomlik a szavamon.
Számtalanszor van, hogy nagyon,
Néha nem is magamon,
Csak merengek a szavakon.
Néha kétely űzi kedvemet,
Néha sóhaj fúj szelet,
Az életem felett.
Az unalmat betöltik rések,
Szerte foszló rímelések,
Mind azért, hogy magam lehessek.
Hogy magam lehessek.
Robi kérlek, jó, ha mondom = 5*
Versed érdekes eszmefuttatás és nagyon jó gondolatsor.
Köszönöm az olvasási élményt.
Elismeréssel, kalapemeléssel: vivát!
Üdv/Feri