Egy téli nap

Egy téli nap

Egy januári hideg, téli napon
disznó visít udvarunkon nagyon.
Álmos szemekkel nézek ki a tájra,
védekezik keményen az árva.

A vesztőhelyre kötélen vezetik,
a késeket élesre megfenik.
Hegyes kés villan a böllér kezében,
a disznó meg felsóhajt dőltében.

Utolsókat rúgja már szegény pára,
bőrét megperzselik nemsokára.
Véréből készül a finom hagymás vér,
előtte a böllér pálinkát kér.

Reggeliznek, míg puhul a disznóbőr,
leöntik, így jön ki könnyen a szőr.
A böllér szép fehérre megkaparja,
nem is marad egy csepp kosz sem rajta.

Felhúzzák a disznót a bontófára,
gerincét ügyesen kettévágja.
A fél disznó bontóasztalra kerül,
ahol a hús szétterülve kihűl.

Az üstben meg fő a hurkának való,
az öreg böllér életrevaló.
Már a szalonnát is készre formázta,
tepertőnek valót felkockázta.

Ő villanytöltővel tölti a kolbászt,
a bél kicsattan, elmond egy fohászt.
Közben mér forrázzák a hurka bőrét,
tesznek a tűzre egy rakás rőzsét.

A finom ebéd is készen lett délre,
tegyük a munkát egy kicsit félre.
Felessel vessük meg az ebéd ágyát,
lássuk a szakácsnő tudományát.

Asztalra kerül finom orjaleves,
az új hús is nagyon tökéletes.
Pazar ebéd után vörösbor dukál,
ebédhez, borhoz a böllér gratulál.

Elbúcsúzik, mert egy disznó még várja,
a szomszéd gazda kapuját kitárja.
Gyere, barátom, már vár rád a nagy munka,
vágjál le egy hízót a számunkra.

Már a Hold is feljött a fagyos égre,
mikor böllérünk hazatér végre.
Fáradtan bújik a hitvesi ágyba,
szép nyári napra gondol álmában.

Hajdúszovát, 2018. február 3.