Az útravaló

Az útravaló

Jöjj, pihenj meg soraim közt,
a fáradt vándorok útján,
nem találod helyed benned,
bízva keresd lelked kútját.

Panaszod van végtelen,
könnyed annyi, mint a tenger,
fáj még a lelked-tested,
éltedet nyomja úthenger.

Vigasz nem ér utol, kitől?
Bár csak lassan bandukolsz,
tavaszt várod, tél közeleg,
és néha érzed, haldokolsz.

Ne bánkódj, pihenj nálam,
ígérni semmit nem tudok.
Rád figyelek, csendben vagyok,
tudom, tőled el nem futok.

Dalold el a bánatodat,
nekem rajzold le a jövőd.
Mondjál imát alkonyattájt,
álmodban a reményt szövőd?

Nap fénye öleljen most már,
az utadat magad keresd,
madár trillája neked szól,
az életet nagyon szeresd!