Barátomnak merengő

Ténfergő őszi szellő,
Eget fedő szürke felhő.
Bozontos fürtjei hullanak a fának,
Ütött az órája, a meleg, nyári tájnak.
De az elmúlás nem örök, csak átmeneti,
Örök csak az élet kereke lehet.
Sarjad már az új, a régi alatt,
Sürgeti magát a halálból fogant.
Zord a táj, kong az üres kopár,
Araszol a hóban, vonszolva a roppant kaszát
Ragadozó módban, izzadtan a halál.