Tekints a szívedbe

Radmila Markoviæ
Tekints a szívedbe

Ne kérdezd,
ne kutasd,
miért sír a lélek.

Öröm vagy
boldogtalanság
sós könnyeket érlel.

Miért nevet?
Miárt haragszik?
Ő is szeretetre éhes?

Talán magányát leplezi,
eltitkolja,
őrzi féltve?

Egyszer hátat fordít,
máskor rajongva
feléd röppen?

Miért hív
kedvesen,
majd elküld
messzire.

Érheti sérelem,
lángoló,
kihűlt szerelem?

Mind ez
a sok miért
köti gúzsba
a lelket?

Ne kérdezz,
ne kutass,
tekints a
szívedbe.

“Tekints a szívedbe” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Radmila !
    Csak egy icipicit engedd, nem kutatok, nem kérdezek, hanem csak kijelentek. Ellentéteket soroltál fel ami bennünk van de bennünk vannak a feloldások is amiről nem írtál! Különös pedig ehhez nagyon kellene ragaszkodnunk. Ez mind megtörténik velünk az életben. Azért vannak, hogy megvédjék egymást ha túlzottan elfeledkezünk magunkról. Nem is tudnánk nélkülük élni, de vigyázni kell tudni kell kezelni őket mert különben
    a kölcsönhatásuk elveszítik védő hatásukat és akkor következik be a

    " Mindez
    a
    sok
    miért
    köti
    gúzsba
    a
    lelket? "

    Szeretettel gratulálok,rendkívül hangsúlyos mély gondolatokat rejtő versedhez, Zsófi.

  2. Drága Radmila!
    Próbáltalak követni és közben a szívembe tekintettem.
    Szeretettel: Viola (f)(f)(f)

  3. [b][center][color=#ff9900]Radmilla !

    Én beletekintettem a szívembe !

    de *Én is őröm arcomat
    sajátodat – félted
    leláncolnád önmagad,
    közben szabadságod kéred *

    Hát valahogy így vagyunk mi ezzel a betekintgetéssel,,,

    Üdvözöllek !

    – keni -[/color][/center][/b]

Szólj hozzá!