Képzelet

Képzelet

Öreg tölgy felhőgöngyölegben,
tartja rendületlenül a kék eget,
száraz ága közt aranyparaván,
mögötte villám, pislogó parázs
lobban, nyomban lángra kap.
Elképzelem, mi lesz veled te ég,
ha nem tart már a öreg tölgy
erős védő karja, csak a remény.
Jól van így, a képzelet a felleget
az öreg tölgyfa tetejére tette.
Nyüzsög a tiszta égnek csendje,
hisz egyszer szép és százszorszép
a játék, fecskékkel, hárslevelekkel,
engem is vitt csőrében egy fecske.

“Képzelet” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. [b]"Jól van így, a képzelet a felleget
    az öreg tölgyfa tetejére tette."

    Bizony, jól van így kedves Ica! Jó itt az a felhő! Aranyos, versike lett ez fantázia és fecskeszárnyon 🙂 Gratulálok hozzá – szeretettel: E. [/b]

Szólj hozzá!