Nekem is, értem is
Talpig ragyogásban október vége,
fehéren vakít az őszi nap fénye.
Színaranyat ont a fák koronája,
dús avar szőnyegét szellő járja.
Mennyi szépséget tár elénk az élet,
gondolatom nyárba, tavaszba réved.
Ha tél jegén siklik a képzeletem,
hófehér leplén a csodát meglelem.
A természet nekem is, értem is szép,
kitárja előttem ezernyi kincsét.
Igazgyöngyöm benne már megtaláltam,
Mennyekből eredő, tiszta forrásban.
Schvalm Rózsa
(2013-10-28)
Drága Viola!
Köszönöm szépen olvasásodat és kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa (f)(l)(f)
Kedves Rita!
Köszönöm szépen kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa(l)
Drága Rózsa!
Csodálatos a versed, mint mindig.
Szeretettel olvastam: Viola (f)(l)(f)
Kedves Kitti!
Köszönöm szépen kedves véleményedet.
Szeretettel: Rózsa
Kedves Tibor!
Köszönöm szépen kedves hozzászólásodat és gratulációdat.
Szeretettel: Rózsa
Az évszakok szerelmeseként írtad ezt a szép verset.
Kedves Rózsa !
Kitártad a természet gyönyörű kincseit amiket olyan
nagy tehetséggel sorokba raktál.
Szeretettel gratulálok
Tibor