Vadvirág

Vadvirág

A vadóc vadvirág szűzies fátylában
oly kívánatos pillanatkép, oly kék.
Kérész élete egyetlen nyárban virít,
a mezőn nem egyedül, egymagának
illatozik, ha szirmait fésüli a szél.
Színes világ a csend hálójába hull,
a vadvirágot dér lepi be váratlanul,
ha jön az ősz, kegyelmet nem remél.
Az idő az álmait szárnyakkal béleli,
jövőre is lesz nyár, vadóc vadvirág.

“Vadvirág” bejegyzéshez 13 hozzászólás

  1. Drága [b]Ida, Terike, Lajos, Rzsike[/b]
    Örülök, hogy szép emlékeket idézett fel a versem, hiszen a vadvirágok egyszerűségében rejlik a csoda!
    Szeretettel köszönöm: Ica

  2. Kedves Ica!
    A versedet olvasva….én is ellátogattam a gyermekkorom
    gyönyörű virágaihoz"ahol kötöttük a koszorút…nem volt szívünk szomorú!"
    Köszönöm a kedves élményt: Teri

  3. Drága Ica!

    Versedet olvasva, ott jártam gyerekkorom vadvirágos rétjein, ahol búzavirág, pipacs, szarkaláb, katáng, békaszáj és még száz meg száz mezei virág illatozott… Jó volt! Köszönöm neked.

    Szeretettel,
    Ida

  4. Kedves Ica !
    Nagyon szép sorok, egy szegény kis árva virágocskához !
    A "vadvirág ",amit annyian szeretünk ,hogy le is szakítjuk
    azonnal ,csak sajnos amig hazaérünk már elhervad !
    Nem emberi kézhez termett ,csak az erdőket vagy réteket
    tiszteli meg .
    Gratulálok szeretettel…..Babu(f)

  5. Vadóc vadvirág…óh, de gyönyörű vers, és szókapcsolatok.(f)

    Gratulálok szeretettel!

Szólj hozzá!