Isten veled

Isten veled

Asztalomon csonkig égett gyertya
a múltat siratja
Viasz teste pár óra alatt elégett
mint valamennyi élet
Lángja élettel tele
a viasz védtelenül folyik
gyertya testén lefele
Még egy utolsó lángolás
majd szét folyik mint a festő
vásznán a színek.
Isten veled

Kondoros 2018 május 22 Oláh Péterné Jantyik.

“Isten veled” bejegyzéshez 7 hozzászólás

  1. [b][i]Köszönöm a hozzászólásokat, ez a versem a búcsúzásról szól,.nem veszítettem el senkit.A VERS CSAK ÚGY kipattanz az agyamból.[/i][/b]

  2. Drága Erzsike, én inkább azt mondanám, hogy Viszontlátásra, és, amíg tart az út: fel a fejjel, és amíg hallunk, látunk, és betűk gördülnek ki tollunk alól, addig a búcsú csak időleges, amíg el nem jön egy újabb találkozás…az, pedig mindig eljön. Szeretettel olvastalak. Rózsa

  3. Kedves Erzsike!
    A gyertya élete-halála mintha az emberi sorsot szimbolizálná. Én így érzékeltem.
    Üdv: Kati

  4. Ott írod a második sorban, hogy a múltat siratod. Egy bizonyos kor után mindannyian megtesszük ezt, de semmit sem tehetünk, visszahozni nem lehet….

    Ölellek szeretettel: Icu(f)

  5. Erzsike! Fájadalmas a búcsúzás legyen közeli, vagy csak barát, ismerős. Szépen asszociáltál versedben az élet és halál gondolatán. Lelki megnyugvást kivánok szeretettel. Éva(f)

  6. Igen…, viszont új gyertyát lehet gyújtani, tehát a remeny nem ég el. Ez a vigasz.
    Szeretettel üdvözöllek, kedves Rzsike,
    G.

Szólj hozzá!