ZÁSZLÓNKAT LOBOGTASD
EMLÉKEZÉS HATVAN ÉV FÉNYÉBEN…
…..
ZÁSZLÓNKAT LOBOGTASD
Előre Hazánkért harcba
Előre fel barrikádra
Hideg kövek közt süvítve
Fütyül a gyilkos golyó.
Harcra fel mind pesti srácok
Új fényre vágyik otthonunk
Harcra fe lhát édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk.
Emeld fel a zászlót magasra
Messziről lássa ki akarja
Diadémként kússzon a falra
Ragyog a forradalom arca.
Sokan elhulltak a harcban
Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn takarja
Bajtársak ölelő karja
Harckocsi földünk tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak tapossák
Vérüktől piros a barrikád.
Alföld síkja, hegyek szirtje
Vár rájuk ős Buda bérce
A sok jó barát énekli majd
Dicsőink hősi dalát
REFRÉN
Nem zeng már dalt sokak ajka
Testüket bús rög takarja
Lobog felettük a zászló
Messzire hallik a jajszó
Távolból hívnak az álmok
Idegen föld lett hazátok
Minden este vissza szálltok
Az ősi hon vár reátok.
Európa közepén éltek
Dicső vakító fényben
Már csitul a fájdalom árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.
Ott küzdelmes a világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.
……
REFRÉN ..
Zászlóinkat vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve Vezérel éllel.
hiányzik róla a címer
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével
napi forradalmunk
Meghitt erejével
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
……
Az ellen ha elébünk áll,
Nem nézi azt ki a Magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
S ha majd száz év elmúltával
Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
él még hős nemzetünk.
Gondold meg ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van már,
E Honban, a Hazának.
Pusztulnunk nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön,
Ha el is buknánk talán
Dolgunkat tenni muszáj.
REFRÉN