Nyár a parton
Mint egy óriás harang, kolompol,
észveszejtve zúg a nyár a fák felett,
hangja szétfut itt, a partokon, hol
álom és való határa átrepedt.
Porrá bont a perc, s homokszemekre,
bőrömön parázs a fény, de játszi lágy,
csókjaiddal oltsd, ruhád levetve
jöjj, miénk a föld, e múló nászi ágy.
Szívből köszönöm, hogy elolvastad és hozzászóltál kedves Horla!
Gyönyörű vers, ragyogóan megfestett képekkel!
Gratulálok!(l)
Kedves Gitta, Rita és Eta, köszönöm szépen! 🙂
Varázslatos!
Csilla, nem most olvasom, csak most fejeznem ki elragadtatásom e zengő- ringó csodán…
Szépen, röviden, nyári könnyedseggel, finom erotikával bűvölnek a szavak…(l)
Öleléssel köszönöm,
G.
Köszönöm szépen, kedves Lányok, a figyelmeteket, az átélést, a szép szavakat. Erővel feltöltő, D-vitaminban gazdag nyaratok legyen! 🙂
Kedves Csilla!
Ez is olyan szép, mint a többi versed. Szerettem!
Gratulálok: ica
Kedves Zina !
Parton fekve, nagy melegben, napozás közben az égre tekintve, tűző nap hevében érezhető napimádat.
Gyönyörű !!!
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Szép. Gratulálok.
Üdv: Kati
Gyönyörűséges szép soraidat áhítattal olvastam – olyan volt nekem, mintha egy csendes templomba lépnék. Köszönöm az élményt Csillám. Ölellek. Virág