A hallgatag este

A hallgatag este

Jön serényen a hallgatag este.
A fák között megkötözött Hold
világol, a résen sötét duruzsol.
A levelek közt ezüst fénycsipkék,
bújócskát játszik velük az árnyék.
A fasornak alig látszik a vége már.
Elcsendesül a táj, alszik a bogár.
A tücsök hegedűjére hajtja fejét,
álmában nyárról szól a ciripelés.
Párás fűben megremeg a reggel,
csillogó gyöngysorok sorakoznak.
Fák alatt árva árnyak kókadoznak.
Egyre nő tüzes ereje a Napnak.
megmosdatja aranyával a tájat.

“A hallgatag este” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Drága Ica!

    Nagyon is beszédes ez a "hallgatag" este. 🙂 Csodálatos képekben mutattad meg a gyerekkorból visszarévedő nyári estét. Éppen ilyen volt, nekem elhiheted. 🙂

    Gratulálok szépséges versedhez!
    Szeretettel,
    Ida

  2. Köszönöm drága [b]Rita, Eta, Margit[/b], hogy tetszett a versem, nagyon örültem nektek!

    Szeretettel: Ica

  3. Drága [b] Etelke, Rózsika, Rózsa, Viola, Babu, Kati[/b]
    Nagyon örülök, hogy tetszett a versem. Köszönöm kedves soraitokat.
    Szeretettel: Ica

  4. Kedves Ica!
    Szép természeti képek, kókadozva olvasom és remélve, hogy nem tart már soká ez a meleg.
    Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!