A LEVÉL

A LEVÉL

Elsírja bánatát a zord felhő.
ostorát pattintja a hideg szél,
remegve bújik az éhes kismadár,
hol nem talál rá a rideg tél.

Enyhet ad a duruzsoló kályha,
ahogy táncot jár benne a láng,
a meleg szoba puha bársonyán
hosszú levelet olvas a lány.

Fényben fürdik kezében a papír,
lelke könnyű ruhába öltözik,
míg a betűk szemébe olvadnak,
szívébe édesbús érzés költözik.

Kinéz az útra és hosszan elmereng,
gyöngyfűzér ül a nagy fák süvegén,
mint levélen a soron, úgy csordulnak
a vízcseppek az ablak üvegén.

A lány a fiúra gondol, a színes
emlékezés távoli ködén,
válasza végigfut a szivárványon,
mint közös harmónia köntösén.

2015. március 5.