JÁROM AZ UTAM
Járom az utam, mint a régi dalban
Senki sincs mellettem – dúdolok halkan
Játszi felhők, és könnyű szellő kísér
Emlékek törnek rám, mintha velem lennél…
Csodás szemedben az ég kékje lebben
Mosolyod néz rám a messzi hegyekben
Képzelt árnyad lágyan suhan a mezőn
Száz harangvirág csilingel reszketőn
S a tó tükrén, hol egykor megláttalak,
hófehér hattyú-had büszkén áthalad
Áttetsző vízcseppek, akár a gyöngyszemek
cinkosan elnyelik lehulló könnyemet…
Hullámok fodroznak a tiszta tó tükrében
Hajam igazítom – így szeretted régen
Szemem megtörlöm, már mosolyog a szám
Tán emlékezni fogsz, és visszajössz hozzám?
Járom az utam, csendben dúdolgatok…
Az emlékek hídján át hozzád elindulok,
de csak a múlt képe jön elém, senki más
Elhalt szerelemből, nincsen feltámadás.
Eger,2018. július 26. F.egri Rózsa (Vadvirág)
Pedig lehetne kedves Rózsa!
Meghatódva olvastam és szeretettel.
Ica
[b][color=#006600]Kedves Rózsa !
Én is megpróbáltam a régi dalra dúdolgatni a Te mostani versedet és majdnem kijöttek a szavak a volt kotta szerint,,,
Keser-ésedes dalban mondod el emlékeidet és az is, hogy az elhalt szerelemből nincsen feltámadás,,,
Mert nincs már aki a szerelmet átvigye a túlsó partra,,,
Szeretettel !
– keni -[/color][/b]