Üzen a nyár
Égő nyárnak színes virág palástja,
Zöld fű szőnyeg lábam előtt hever,
Ezer pipacs tüzét rám csókolja,
Virágillat rózsát bont szívemben.
Felhők bodra kacérkodik az égen,
Boldogságom elhoztad szerelmem,
Arany színed tündököl mint régen,
Égi dallam tőle részegedem.
Százszorszép, alkonyatba szendereg,
Lassan elmúlik bennem a varázs,
Lelkem kertjében kihűl a parázs.
Üzen a nyár, árnyékban megpihen
Istennek tenyerén emlékeim.
Míg a létem, harmatot könnyezik.
Köszönöm Icu, hogy itt jártál. Éva(f)
Szépséges szonettet írtál Évike!(l)
Szeretettel ölellek: Ica
Köszönöm Emese kedves látogatásod. Éva
Köszönöm kedves Viola kedves látogatásod. Éva
Kitti! Jól látod. Köszönöm a látogatást. Éva
Köszönöm Rita! Ugy látom másnál is előfordult. Szeretettel láttalak ujra. Éva
Szépséges versedhez szeretettel gratulálok!(f)
SZÉP VERS!
ÖRÖMMEL OLVASTAM.
Szeretettel: Viola (f)
Az elején lévő szépség és öröm erős kontrasztot ad a végén megbújó fájdalommal és elmúlással. Szép-szomorú vers ez. (f)