Fejfámon aranyként
Ki emlékszik rám, ha már nem leszek?
Ki mond értem egy imát?
Vajon, nyílik majd síromon virág,
hogy ha én már elmegyek?
Nem korholom a sorsom.
Mire vágytam megadta ezrivel,
és hálával tartozom,
kincseim megosztva mindenkivel.
Ki emlékszik rám, ha már nem leszek?
Fenn marad majd a nevem?
Aki ha kell, úgy emleget, remek
mit alkotott, kedvelem.
S mégis, a legjobb mi történhetett
velem te vagy gyermekem,
ha egyszer hosszú utam véget ér
kebelem már nem perel.
Ki mondja meg majd öreg szívemnek
mit ültetett babérként,
semmi martaléka lesz szívednek.
Fejfámon él aranyként.
Kőkereszt vállamon mit cipelek,
így távozom én csendben,
szívem gyümölcsének legszebb percét,
így őrzöm meg keresztben.
Kedves Lajos, Kati, Icu és István! Köszönöm a látogatást. Éva
Hello kedves Deva !
Igen tesszük a dolgunkat ,s közben repülnek az évek felettünk és bizzunk abba , hogy emlékeznek ránk szeretteink majd egykoron . Kivánok szép napokat vidám, alkotókedvet neked.baráti tisztelettel .shf/Istvan
Kedves Évi!
Aki szeretet, az nem felejt.(l)(f)(l) de az idő irgalmatlan.
Kedves Éva! Utódainkban akarva-akaratlanul is továbbélünk.
Szeretettel: Kati
akkor megyünk el végleg, ha már nem lesz aki emlékszik ránk.
Elgondolkoztató a versed! (f)
Icu! Jól érzékelted rájuk gondoltam én is egy mélabús napomon. Köszönöm megtisztelő látogatásod. Éva(f)
Kedves Éva!
Olyan szomorú az elmúlásról írni, pedig mindannyiunkat foglalkoztat. Pláne, hogy gyors szárnyakon repülnek az évek….
Emlékeznek majd ránk a gyerekeink, unokáink, barátaink.
Szép versedhez szeretettel gratulálok: Icu(f)