EGY ÉJ KÉKESEN

EGY ÉJ KÉKESEN

Az éjszaka itt
mély-sötéten selymes
Susogva szunnyad
sok ózon-dús fenyő
Lombjuk között
madárka szárnya verdes
A kelő nap fénye
izzón perzselő
Felhők suhannak
le, az anyaföldre
Halkan roppan a kő
könnyű léptünk alatt
Néha úgy érzem,
itt élnék örökre:
Mementóként,
mint égő gondolat.

Kékestető,2018.05.03. F.egri Rózsa(Vadvirág)

“EGY ÉJ KÉKESEN” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. A Kékes csodával határos mesetáj. Szép a versed, mint amiről szól.

  2. Gyönyörű vers!

    Sokszor jártam ott, valóban elbűvölő, lelket pihentető a környezet.

    Gratulálok! (f)

  3. Köszönöm Icus, és Kati kedves soraitokat.
    KÉKES gyönyörű,nem tehet arról, hogy az emberek kapzsik, gonoszok. Rózsa

  4. Nagyon szép vers Rózsa, mégiscsak érdemes volt Kékesen tölteni azt a pár hetet.;)
    Ölellek sok szeretettel: Icu(f)

  5. Kedves Rózsa! Nagyon szép vers, mintha egy szépen megfestett tájképet látna az ember.
    Üdv: Kati

Szólj hozzá!