Vasárnapi készülődés az imaházba

Vasárnapi készülődés imaházba.

Egész héten arra vártam,
kézen fogva nagyapámmal
sétáljunk el imaházba.
A kis kezem gyöngén fogta,
biztatgatott mosolyogva,
megnyugszik majd árva lelkem
egyengeti utam Isten.
Hétköznap se felejti el,
Imádkozni tanít reggel.
Tiszta lélek, friss levegő,
ő volt az első koránkelő.
Sok ecsetet elkoptatott,
munkára is ő szoktatott.
Közeléből el nem tiltott,
gyalulhattunk, ismertetett
minden fortélyt, műhelytitkot.
Kevés szóval sokat mondott.
Elfáradva odaértünk,
Kabátunkat levetettük.
Meglepett a hűvös terem.
Összetettem a két kezem.
Kinyitottam gyermekszívem,
Ő hozott Isten közelébe
áldást kértem ősz fejére.

“Vasárnapi készülődés az imaházba” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Zsófi!

    Örülök, hogy erre a gyönyörűséges versedre rátaláltam. Bizony, mi is emlékek leszünk egyszer és vajon ránk miként fognak emlékezni? Jó lenne valami felemelő, szép emléket hagyni, mint tette ezt az elődeink.

    Szeretettel: Rita(f)

  2. [b]Kedves Zsófi! Nagyon szép, kifejező és tartalmas írás! Az a jó az emlékekben, hogy soha, senki nem veheti el tőlünk, ám mi bármikor felidézhetjük őket és jólesően elmerülhetünk bennük. Szeretettel és tisztelettel gratulálok értékes soraidhoz: E. E. [/b]

  3. Kedves Zsofika !
    Szepseges gondolatok az imahazban!
    Jo visszaemlekezni a multra ,amikor meg
    huen oriztek a szokasokat es nagypapak ,meg nagygymamak
    szivesen vittek magukkal unokaikat imadkozni !
    Gratulalok szeretettel….Babu(f)

  4. Drága Keni !

    Tudom, hogy mindenki addig él amíg van aki gondoljon rá még halála után is. Ha már elkopnak az emberek, elkopnak az emlékek, nincs aki emlékezzen rájuk, csak a tárgyak amiket készített. Tudhatta ezt Ő is mert a tárgyakon a hátlapon a tintaceruzával írt dőlt betűs kézírással jelezte: Készítette Szabó Váczi András ki 188o- ban született. András napjára írtam ezt a verset. Amit írtál, az mind igaz.
    Szeretettel köszönöm, hogy elolvastad, Zsófi

  5. [b][color=#006600]Kedves Zsófikám !

    Megható pillanatokat ábrázolsz vissza gyerekkorod múltjából, amikor még Ti ketten nagypapáddal rendszeresen eljártatok az imaházba,,,
    Mert nem él már nagyapád sem, és talán már az az imaház se áll ott, vagy máshol laktok, de a szép emlék míg élsz örökre megmaradt,,,
    Jó hogy kikívánkoztak belőled ezek a régi szép emlékképek és megosztottad velünk,,,

    Testvéries szeretettel !

    – keni -[/color][/b]

  6. Köszönöm szépen, hogy elolvastad a nagypapámról szóló életképet. Valóban szerettem, mert nem úgy szeretett , hogy dédelgetett, hanem az életre nevelt. Megbecsült minden apró szeget, minden apró fában hasznos dolgot látott és ezt örökölte duplán a fiam az apjától is és közvetve tőlem, amit nagyapámtól tanultam.
    Szeretettel, Zsófi.

  7. Drága Zsófia!
    Megható versben állítottál emléket szeretett Nagyapádnak. Hát igen, régen így volt, én a nagymamámmal jártam, azután egyedül, vagy a húgommal.
    Szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!