Te vagy az egyetlen

Te vagy az egyetlen

Te vagy az egyetlen lány
a képen…
Ki úgy mosolyog rám,
úgy érzem…
Ki rám vár parkban
már régen…
Ki szemét villantja rám,
oly szépen…
Csókot ad éjszakéban
mert kérem…
Ő néz rám oly borúsan;
nem értem…
Ő az, ki szeret engem,
óv szépen…
Ő az, ki szerelmet vall
a réten…

Liza, ha te nem lennél,
És élnél a világ végén…
Liza, én érted mennék
És kérném, hogy légy az enyém!

Te vagy az egyetlen lány,
életem…
Ki úgy mosolyog rám
hogy kérem…
Ki rám vár szabadban,
erdőben…
Ki bámulva tekint rám,
hogy égek…
Ki szívét szórja énrám,
pelyhekben…
Ki kacéran mosolyog rám,
dölyfősen…
Ki mindig megért engem,
ha kérem…
Ki egyedűl a világon szeret engem,
a legféltetteb kincsem!

“Te vagy az egyetlen” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!