Plakátszemek
Plakátszemében a jeges űr forog,
vakon kavarognak benne szép korok.
Béna szájáról szavak pörögnek le,
hullanak szét gyűrötten, megrepedve.
Kihunyt papír-lelkében az alázat,
(öreg vagyok már, nem várok csodákat).
– mégis megérintem, beleremegett.
Ígérj szépet!-kértem, de ő csak nevetett.
Elszállt már öröme, felette csend lobog,
szikkadt erein fájdalma felzokog.
Minden konok igyekezet hiába,
hangok fulladnak tépett áriába,
s ott állok előtte leverten, némán,
lenéz rám, szél süvít át halántékán…
…otthagyom őt, hátranézni sem merek,
mert érzem, könnyeznek a plakátszemek.
Egy napsütötte, szép nyári délután,
térdre hull majd az élet nagy színpadán.
Bordány 2018 február 25.
Kedves Kitti!
Mindenki azt kapja amit megérdemel.
Nem vagyok önjelölt igazságosztó, de úgy gondolom, az "amilyen adjonisten, olyan a fogadjisten"
Az igazságtalanság marja lelkemet.
Ezért mertem Dávidnak is válaszolni őszi versed alatt, úgy éreztem igazságtalanul, oda nem illően fogalmazott meg kritikát.
Örömmel tölt el, hogy újra látlak, olvaslak.
Kezedet csókolom:
;)riston (f)
Szia oriston!
Nem szeretnék ilyen éles nyelvű verset kapni tőled. 🙂 A sajnálat, illetve a szánalom nyilvánvaló, a többi dehonesztáló gondolatsor mögött, ami célozza a versed, a remek versed megichletőjét. Mintha nem csak véleménykülönbség lenne, ami kiváltotta ezt a negatív érzést benned…
R e m e k !
Többet nem is írok, ez mindent kifejez.
Nagy tetszéssel olvastalak. Rózsa