Öröm és bánat

Megosztás Nyomtatás 289 megtekintés 9 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Öröm és bánat

Jó lenne tudnom mi az öröm.
Csillám-fény az aranyrögön?
S mi az a bánat?Tán a
rideg, sötét bányatárna?

Lemennék oda titokban, vigyázva,
de attól nagyon félek
ha felhoznám az örömöt,
az kezemből rögtön kipörög.

Bordány, 2009. január 30.

“Öröm és bánat” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa és Kati!
    Az időzítés nem véletlen…
    98 éve annak, hogy az öröm a magyar nép kezéből kipörgött…
    Jól estek szavaitok, az Isten áldjon benneteket, egészségben, rendületlen alkotókedvvel.
    |)riston

  2. Kedves Ágoston! Ha egyszer rátalálunk az örömre, nagyon kell vigyázni rá. Tetszett a versed.
    Üdv: Kati

  3. Tetszett a versed, rövid, tömör, de a fő téma kidomborítva.
    Töprengésed érthető, sokan gondolkodunk el ezen.
    Később majd rájössz, nem kell az aranyrögért mélyre merülnöd, csak a szívedig, és az ha pillanatnyilag el is bújik, vagy elillanni látszik, a végén mindig visszatér. A te álmaidon, és a megvalósítási képességeden múlik, melyik lesz nagyobb arányban jelen életedben. Egyik a másik nélkül nem létezik, akkor nem is lehetne érzékelni, mi a jó, és mi a rossz. Ha, törekszel rá megvalósul egy elfogadható egyensúly. Szívesen olvastam versed. Rózsa

  4. Kedves Viola!
    A meglátásom általános, valóban az öröm rövid, mint maga az élet, a bánat hosszan elkísér mint az elmúlás…
    Midkettő kijut az ember életében, lehet hogy egyik-másik érdemtelenül. De a Jóisten elrendez majd mindent…
    Üdv: ;)riston

  5. Kedves Kitti!
    Nagyon örülök, hogy itt voltál, hosszú szünet után ismét hozzászóltál írásomhoz. Megvallom őszintén már-már hiányoztál!
    Szeretettel üdvözöllek:
    ;)riston

  7. Kedves Ágoston!
    Hát igen, az öröm illékony, gyorsan elgurul. A bánat viszont hűséggel kitart egy életen át.
    Szeretettel: Viola :]

Szólj hozzá!