Viharlovag

Viharlovag

Lentről, délről mennydörgés kél,
átgurul lassan három megyén,
tompán zördül, mint kocsikerék,
ha betonról göröngyös útra tér.
Széllovak húzzák felhők szekerét,
vajon hol dönti le májusi terhét?
Sötétre feketül, beborul az ég,
villám cikáz, viharlovag rögvest ideér.
Köpenyéről hullatja néhány apró gyöngyét,
majd szerteszórja újra a Nap fényét
és dörmögve elszalad a Balaton felé,
hol parti fűzek fonatába beletép.

“Viharlovag” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Zsuzsa kedves: hu-hu-hu… Fölséges a leírásod. Jó, ha mondom = 5*
    Igen beleéltem magamat és bizony ilyeneket sokszor éltem át a mi Balcsinknál…
    Versedet olvasni a műélvezet csodája volt, köszönöm!
    Poétaöleléssel és szeretettel, elismeréssel és főhajtással: vivát, vivát, vivát!
    Üdv/Feri

Szólj hozzá!