MA VALAMIT KÉNE TENNI…

MA VALAMIT KÉNE TENNI…

Félrerakom önzőségem,
és ma gondolni fogok másra is.
Behúztam a kötőfékem –
amit mondok, most igaz, nem hamis.

Nem nézek ma tévét este,
hogy az agyam ne sorvadjon tovább,
ki benne az észt kereste,
bizony a borjúnál is ostobább.

Elcsodálkoztam egy méhen,
nem csaptam le rá, mint ahogy szoktam;
kell, hogy a zümmögés éljen,
ha elhal, a világ belerokkan.

Ma valamit kéne tenni,
hogy a mából születhessen holnap!
Mi kell hozzá, csak szemernyi,
de nincs idő, virrad a hatodnap,

és megteremti az okot,
amely a pusztulásnak forrása,
mivel az élőt bevonod
az örökké tartó körforgásba.

Ma valamit tettem érte,
hogy a gyerek apját nem átkozza,
a kapott mosoly megérte
jobban, mint az eposzok pátosza.

Bezártak a lét-csapdába,
hol csak egyszerűen élni fogok,
s nézem, hogy a majomhátba
az idő új görbületet lopott.

“MA VALAMIT KÉNE TENNI…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Érdekes téma, a fejtegetésed is egész jó, kicsit még itt-ott döcögnek a rímek, a ritmus megszakad, de összegezve: érdemes volt elolvasni. Rózsa

Szólj hozzá!