Szegény legény bánata

Szegény legény bánata

Kiskunsági falu végén,
kurta kocsma valahol.
Búját borba fojtva egy nap,
szegény legény így dalol:
– Ha én egyszer gazdag lennék,
nem fordítanád el fejed,
nem kellene szégyenkeznem,
foghatnám a két kezed.

Kiskunsági falu végén,
kurta kocsma valahol.
Rideg érzés a valóság,
szegény legény így morog:
– Nem ártottam, nem vétettem,
sem atyádnak, sem neked,
mégis messze elzavartak,
mint egy tolvaj gyermeket.

Kiskunsági falu végén,
kurta kocsma valahol.
Száll az álom, mint a felhő,
szegény legény így dohog:
– Hiába is álmodozom,
nincs énnekem egyebem,
csak kereshetem két kezemmel,
mindennapi kenyerem.