Óceán cseppjéből

Óceán cseppjéből

Làrma ébreszt,
valami nesz.
Köröttem zsong a vízözön.

Harmatnak reggeli cseppjei,
mossàk most arcomat.
A szél folytonosan csak susog.

Borzolja a víz felszínét.
S óceàn cseppjéből van,
talàn e reggel is.

Egy nagy levegő.
S kezdjünk mindent előlről.
Szeressünk, Éljünk, Àlmodjunk.

Higyjük el mit lehet.
Markomban tartva az időt,
kihasznàlom,és belőle élek.

Szívemet bàtran feltàrom màsok elött,
így ujjaim közűl a hitnek gondokatàt,
soha ki nem eresztem.

Csupàn az örök félelmétől,
vàlik meg mindenki.
Miként megöleli,kiket szerethet.

Én ismerem arcom,
tudom hogy mosólygok.
Te vagy az,ki éltetsz.

Köszönöm hogy elfogadtàl – ràdtalàltam.
Szemeid fényét,kedves arcod csodàlva.
Turbékoló… Selyemszàrnyú, szépséges galambom.

Kisizsàk ; 1993. Februàr 9.Kedd.