Veled vagyok
Olyan megszokottá váltál,
mint a nem számolt lélegzet.
Most fuldoklom…
nélküled a pillanatban,
hol behunyta szemét Isten.
Vét a ritmus, falsul
a megszokott jel.
Lelked bennem jajdul.
“Még ne engedj el!”
“Veled vagyok, halld a hangom!”
Nem hagyom, hogy kisemmizzen!
Már lélegzem…
Álmot zár az éber ige.
Hálánk hulló könnyeinkben.
2018. március 9., Kedvesemhez. Mesterséges kóma. Az altatástól az ébredésig.
Nagyon szép, nagyon örülök, hogy olvashattam =)
Meható!(l)
Nagyon mélyen, és megkapóan érintetted a megfoghatatlant – ezek az élmények tanítanak meg – igazán – szeretni, értékelni az életet…
Ezt elmondani is csak az tudja hatásosan, aki már átélte.
Szeretettel olvastalak. Rózsa