Nem tudhatom…

Nem tudhatom…

Sóvárgom csillagok
fényes honát,
keresem szavaid
múló lábnyomát.

Jéghideg a magány,
serceg tollam,
bár tőled ékes,
érted dobban;

nem tudhatom szívem
neked mit jelent,
perzselő parazsat,
örök végtelent?

Avagy múló árnyék,
kihunyó láng?
Vajha az örökkét
birtokolnánk!

Szíved menedéket,
bárcsak adna!
Kétely s remény
nem szaggatna.

Szólj hozzá!