Esendő vagyok…

Esendő vagyok…

Esendő vagyok,
mint minden ember.
Bűnösnek tart,
kivet a horda.
Sodródok csak
itt, e világon,
sorsom az örökre
halandók sorsa.
Nincs istenem,
ki megbocsásson,
nincs irgalom,
se kárhozat.
Billog kerül a
homlokomra.
Magam vagyok.
Magam leszek
magam által
mindörökre feloldozva.

“Esendő vagyok…” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rita, Icu, István, Erzsike, Attila, Rózsa, Éva és Ica!
    Nagyon köszönöm, hogy elolvastátok a verset és ilyen sokan véleményeztétek.
    Szeretettel: Kati

  2. Kati! Számomra minden sora élő, azonosulok vele. Értéke mély érzelem. (l)(f)Köszönöm. Éva

  3. Szeretettel üdvözlöm, az enyémhez hasonló gondolkodás-módod, amit nagyon frappánsan, mutatósan foglaltál rímekbe.

  4. Nagyon érdekes gondolatokat vetett fel bennem a remekül megírt versed
    Sajnos olyan világban élünk,melyben az Élet"kitermeli az egyszemélyes kommandókat",a magányos embereket,az azonos sors jegyeket.
    Gratulálok a versedhez.
    Üdv…attila

  5. hello kedves Kati !
    Örömmel olvastam szép markáns, hangos gondolatid , gratulálok .Kellemes szép májusi napokat és vidám alkotókedvet neked. Maradok baráti tisztelettel feléd, köszönöm a szókat ,a tollnál jelen vala shf/Istvan

Szólj hozzá!