Ha ismernél

Ha ismernél

Lángsugarát ontja a nyár,
vándor pihen forrás partján.
Délidőben asszony közelg`,
tűzforró a parti föveny.

Üres korsót megmeríti,
vándor kéri, adjál inni!
Meglepetés ez a kérés,
nem tekinti másság tényét?

Ha ismernél – szól a vándor,
élő vizet én adnék most.
Nem szomjaznál többé soha,
vizes korsód ki nem fogyna.

Add, Uram, ne fáradozzak,
menj el, szól Ő, s férjed hozzad!
A titokra napfény derül,
tudja az Úr, mi van belül.

Az asszony is megértette,
nem akárki beszél vele.
Igaz voltát Jézus vallja,
boldog az, ki szavát hallja.

Schvalm Rózsa

2018. július 27.