Nem értelek Istenem…

Nem értelek Istenem…

Nem értelek Istenem,
férgeket miért hordasz tenyereden,
talán ők próbatételem részei és
tán megbizonyosodni akarsz arról,
hogy e nehéz próbát kibírom-e?

Hátam görbül, szemem fárad,
sós könnyem arcomon szárad,
könyörülj szolgádon Uram,
ments ki ebből
e sötét árnyékvilágból

“Nem értelek Istenem…” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. riskatehenke!

    Lehet, hogy nem tűnik ki e versből, hogy Isten szolgája vagyok, de aki ihlette a versem arra ez a legjobb jelző, és hidd el picit sem túloztam. Én sem vagyok ártatlan bárány és nem sajnáltatni akartam magam, egy szomorú helyzet ezt hozta ki belőlem.

  2. Kedves Rita, Rózsa és Ica!
    Vélemény nyilvánításotokat köszönöm! Egy szomorú pillanatomat örökítettem meg csupán, amit azóta már el is felejtettem.
    Melinda

  3. De ismerek elég olyasmi embert, akit férgeknek tartasz, éppen eleget.
    Nem kell mindig azt hinni, hogy éppen én vagyok a legnagyobb áldozat és mindenki engem sajnáljon.
    Tovább kellene látni, hogy milyen helyzetekben élő emberek vannak és talán másként megtanulni kezelni a dolgokat.
    Ha, meg Isten szolgájának tekinted magad, bár ebből a versből nem az látszik, akkor ott van megírva a Bibliában minden, mit kell tenni és hogyan kell gondolkodni. (dev)

  4. Drága Melinda!
    Megható számonkérés, könyörgés versed egy földöntúli csoda-lényhez, (aki, számomra érthetetlenül, hisz válogatás nélkül legyen – bár hazaáruló, anyagyilkos, gyermek-molesztáló – mindenkin segít, mindenkinek megbocsájt, de egy tollvonással eltöröl ártatlanokat. Azt, mondják, ezt mi az emberek tesszük. Érdekes, minden rosszat MI, a csodákat pedig Ő !?)… de sose felejtsd el, aki legtöbbet tehet érted, az TE magad vagy, és a benned élő, természetes, emberi hit, akarat, kitartás, szeretet. Annál pedig semmi sem erősebb, persze csak ha úgy akarod!? Nem könnyű – égi segítségül nélkül – élni az életet, de nekem ez jött be, és egy percig sem bántam meg. Sokakban csalódtam, de magamban – ha, volt is néha kételyem, megingásom – SOHA. Bennünk él az Isten, csak meg kell találni.
    Remélem, gyúlt egy parányi fény az agyadban, ami rávezet mit kell tenned, hogyan kell a legextrémebb, legtragikusabb helyzetekben is viselkedni!?
    Sok erőt, szerencsét kívánok az életben, minden döntésedhez. Szeretettel ölellek. Rózsa :]

  5. riskatehenke!

    Szerencsés ember vagy, hogy Te nem ismersz "férgeket" a környezetedben. Ha az én cipőmben járnál másképp értelmeznéd versemet.

    Köszönöm azért a figyelmedet.

  6. Drága Melinda

    Hát ez egy gyors segítség-kérés volt. Sokan nem értjük, mégis viseljük. Majd Ő, tudni fogja, mikor lesz elég. De, szerintem, még Te is fiatal vagy, így bírnod kell sokáig. /Jól meg vigasztaltalak, bocsáss meg/.

    Türelmet kívánok szeretettel: Viola (f)(l)(f)

Szólj hozzá!