MA VALAMI NAGYON NINCSEN RENDBEN…

MA VALAMI NAGYON NINCSEN RENDBEN…

Mint egy láthatatlan sebből szivárgó vérzés
uralkodik el rajtam ma egy furcsa érzés,
hogy valami nagyon, de nagyon nincsen rendben…
– a levegő is megáll, még csak nem is rebben.

Sárkánynyelvek tüze nyalogatja bőrünket,
szentként ültetünk trónra ismét egy őrültet,
az ég savval mar ránk láthatatlan pecsétet,
gonoszságunk jóságot szavakkal feléget.

Tömjénes ködbe veszik a szabad akarat,
a harctéren némák az énekesmadarak,
béklyót köt kezedre bűntudattal istened,
míg a gyóntatószékben a csuhás kinevet.

Hirdethetsz igazságot, ha engedélyt adnak;
Mért adtál fegyvert e vérengző zombi-hadnak?
Vihart fog aratni, ki elveti a szelet! -,
szép szóval meggyőzni egy őrültet nem lehet.

Honnan a tömeg, mely hullámként majd eláraszt?
E kérdésre most megkapod a nem várt választ;
– ha a sziklafalban meglazítasz egy követ,
azt valamikor biztos, hogy hegyomlás követ.

A hullámot sem az óceán vize hajtja,
egy széllovas sarkantyúja szúrja oldalba;
és ha megindul, nincs, mi kiállja erejét,
elsöpri a zombik menekülő seregét.

A kötéltáncos zuhan, de nincs mentőháló;
szíven szúrva esik össze a késdobáló,
a bizalomnak benned egyszer vége szakad -;
Vond már vissza végre te is az adott szavad!

“MA VALAMI NAGYON NINCSEN RENDBEN…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!