Az úton
Mint faragott arcú, fásult emberek,
úgy jöttek szembe az úton csendben.
Szemük lesütve a téli homályban,
nem nap ragyogta csillogásban.
Ó, így kell az élet színpadjáról levonulni,
vert seregként vánszorogni?
Mit vétettek sorsuk útján,
derűnek sem látni a nyomát?
Magány, fájdalom, csalódás,
megvénült élet, teljes révület?
Elfelejtett ifjúság, szerelmek,
megfakult emlékek, félelmek?
Hát ne így legyen emberek,
ne állj e szánalmas seregbe!
Vidd végig büszke életed súlyát,
bizakodást hagyj magad után!
Szerintem is jó- lenne!
Barátsággal4: Laci
[b][center][color=#cc3366]Jó volna Laci – jó,,,
Barátsággal !
– keni -[/color][/center][/b]