A parton
Folyam partján kövek vannak,
elterülve ott nyugszanak,
nagy áradatnak törmeléke,
megpihenve, egymást fedve.
Mily erők mozgatták őket,
fagy aprózta, Nap tördelte,
vad áramlatok görgették,
víz szélére pörgették.
Annyifélék ők, mint magunk,
színben, formában, gazdagul,
nem perelnek, áskálódnak,
sorsuk által ott nyugszanak.
Mi puha testben, formában,
és évtizedek sodrában,
makacs daccal, vad lélekkel
formálódunk egymás mellett?
Mert a kövek csiszolódnak,
millió darabra hullanak,
embert szolgáló létükkel
utak, városok épülnek.
Mi gondolkodó emberek,
jobbak leszünk-e lélekben?
Építünk mi, valós világot,
hol a jó szándék összefog?
Kedves Rita!(f)
Köszönöm kedves figyelmedet
és örömödet!
Szeretettel:Laci